[19-1]
* Egy pillanatig meglepve pillant a férfire, ahogy elengedi őt, s merőn nézte, ahogy kezet csókolt neki. Máris elengedi? Ennyire nem lett volna rá hatással? Hallgatta Josh hangjának új élét. Vibrált benne mélyen valami - vagy Klára csak képzelte volna? - s a nő csak tompán hallotta a szavakat. Mély levegőt vett, mellkasa felemelkedett a csipkeruhával, s visszanyerte hűvös nyugalmát. Igen, kicsit feldühítette , de biztos volt benne, hogy ő a férfit jobban. Még ha nem is mutatta. Egy pillantást vet még Josh távolodó, széles hátára. Nos igen ,mosolygott magában ,talán már igazán férfi lett. Ő pedig alig várta, hogy felfedezze, miben lett más.
Megpillantott valamit a földön. A férfi ingjéről leesett egy gomb; Josh családjának címerével és a férfi monogramjával volt díszítve. Körbepillantott, majd mikor látta, senki nem épp őt figyeli, felkapta azt a földről. Sosem tudni, mire lesz jó.
Gyors léptekkel elindult a terem másik vége felé, ahol a lépcső felfelé vezetett, s amelyről tudta, hogy egy erkélyhez vezet. Menet közben alig láthatóan megérintette Derich vállát, s finoman megszorította, mikor elhaladt mellette. Így szavak nélkül is tudtára adta, hogy ő végzett a mai teendőivel, s a férfi majd megkeresheti, ha ő is elintézte az övét.
Az erkélyre kiérve az arcába csapott a hűvös levegő, megborzongott. Arcát pirosas-rózsaszínre is csípte. Odalépett a gyönyörűen faragott, hófehér korláthoz, s a mélybe tekintett. Nem teljesen úgy alakult az este, ahogy tervezte, de nem panaszkodhatott... végülis, elfogni még nem fogták el. Nem mintha nem tudott volna könnyedén szabadulni bárhonnan. *
- Csatlakozhatom? Magányosnak tűnik.
* Klára megfordult a mély hangra. Az egyik felsőbbvezetőségi lord volt az. Meglett férfi már, hajában néhány őszes tincs, de megjelenésében még ott a sárm. Klára keserédesen rámosolygott, majd a korlát felé fordult ismét.*
- Talán nem a legmegfelelőbb pillanat, lordom.
- Ugyan, ne kéresse magát... fiatal az este ahhoz, hogy egyedül töltse. * Ahogy a férfi beszélt, egészen Klára mellé lépett, testét az övéhez nyomta. Mire a nő megfordult volna, kezét a nő mellkasához csúsztatta.* - Elszórakozhatnánk ketten... * Súgta a fülébe, ezt nyomatékosítván tovább csúsztatta a kezét.*
- Nem hinném. * Dühös volt, és egy kissé talán zaklatott is. Kicsit sem vágyott erre most. Combjához nyúlt, s ruhája egy hasadékából villámgyorsan előrántott egy tőrt, s ugyanilyen sebességgel a férfi szívébe döfte. Annak elállt a lélegzete, Klára pedig megforgatta benne a tőrt. Nem egyszerű pengéje volt; az eladó megesküdött rá, hogy a kisebb erejű démonokat pár szúrással megöli - ez is mérgezett volt, mint amivel az ő hátára karcoltak. Csak az nem vágott ilyen mélyen a húsába.
Hidegvérrel képes volt megölni a férfit. Hirtelen ötlettől vezérelve, előhúzta Josh inggombját. Arcán ördögi vigyor terült szét.
A férfit a késsel szívében lelökte a balkonon, és utána dobta az inggombot, hogy szépen ott landoljon annak mellkasán. A bokrok és fák, amik lenn álltak, eltakarják a holttestet, egy ideig senkinek sem fog feltűnni. Klára pedig felmászott a korlátra. Tudta, hogy pár méterrel arrébb egy ugyanilyen erkély található.
Óvatosan, lassan, ruhájára vigyázva átmászott a másik erkélyre. Könnyű volt. Így még ha rá is jönnek, hogy az erkélyről lökték le a testet, őt nem találják meg ott és azon az erkélyen. Valaki otthagyott a másik korláton egy pohár italt. Klára óvatosan belekortyolt, s közben folyamatosan mosolygott. Kezd érdekessé válni az est.*
|
*Hamar elengedi a nőt, hogy a tánc hosszúsága ne legyen feltűnő. De már egészen biztos benne, hogy volt feleségét felismerték egy-ketten a régi barátok közül. Tiszteletteljesen meghajol a nő előtt és kezet csókol neki, mielőtt otthagyná.* Ne feledd, amit mondtam. Sokkal ügyesebbnek kell lenned, mint legutóbb. *Azzal biccent egyet a nő felé és hátat fordítva neki elveszik a tömegben. Hamarabb összeszedtemagát, mintha gondolta volna. Jól tudja, hogy az elkövetkező pár hónap, esetleg pár év rendesen ki fogja kezdeni őket. Az egyetlen dolog, ami nagyon bántja ezzel kapcsolatban az az, hogy Sariának baja eshet és nem csak fizikailag, de lelkileg is, ami nem lenne rá jó hatással tekintve arra, hogy gyermekáldást terveznek és már dolgoznak is rajta körübelül egy hónapja. Már idősnek tartja magát démonhoz képest és nem akart volna ezzel tovább várni. Ám azt nem kockáztatta volna meg, hogy Clara kárt tegyen a kicsi fejlődésében azzal, hogy lelkileg terrorizálja feleségét. Ez viszont türelme ellenére is feldühíti mélyen belül. Egy cselédlány állja ezúttal útját és meghajolva előtte kéri a démonkirály segítségét, mire Joshua kicsit megnyugszik. Tart valahol attól, mi fog most következni, de nem retteg, hisz ha valaki most már ténylegesen ismeri Clarat kívül és belül, akkor az ő. Bízik magában annyira, hogy tudja, át fog rajta látni és meg fogja akadályozni minden egyes kis húzását, hogy tönkretegye a házasságát. Követi a cselédet a terem széléhez. Néhány ajándékon szereplő nevekhez kell Joshnak arcot is adnia, ugyanis a cseléd új és nem ismeri a vendégeket még arcra, név alapján.*
|
- Sosem játszanám el kétszer ugyanazt... az már klisé. És te sem vagy ostoba. * Hagyja, hogy a férfi vezesse, s együtt, kecsesen mozogjon a testük. A régi harmóniából kettejük között ez még megmaradt - tökéletes összhangban képesek táncolni. Nekik erről persze fogalmuk sincs, csak a környezetük látja, akarva-akaratlanul is elárulva, hogy volt valami kapocs köztük egykor. Klára csipkeestélyije finoman suhog a nő bokája körül, fel-felfedve a fehér, csipkés harisnyát,amin átdereng kreol bőrszíne,s az elegáns, fekete cipőt, melyet visel. Közben többször is megforgatja magában a hallottakat. Josh félti a nőt - azaz fontos neki. Jobban félti, mint saját magát. Ezt még akár előnyére is használhatja, ha okosan csinálja. Nem kell ahhoz bántani valakit, hogy megváltozzon a lelke. ; gondolja magában, ahogy forognak a márványborítású padlón. * - Lenyűgöző az önhittséged, mint mindig... de semmi sem tart örökké. Te sem vagy legyőzhetetlen. Ugyanakkor nem vagyok olyan ostoba, hogy kihívjalak... csak szórakozni jöttem. * Mosolyog bűbájosan. A teremben akkora tömeg van, hogy parfümjeik felhője már-már fojtó, kába érzetet kelt az emberben. A hangok közben felerősödtek, s Klára arcán apró grimasz jelent meg. * - Még mindig nélkülözhetetlen a zene egy estélyhez? Gyűlölöm... * Sóhajtott fel. Nem is tudja, miért osztotta meg ezt Joshsal, akit nyilván a nő érzelmei érdekelnek most a legkevésbé. Talán csak a régi megszokásból tette, annak idején mindent tudtak egymásról. Hát, legalábbis azt hitték, hogy mindent. *
|
*Közelebb lép a nőhöz annyira, hogy arcaik egymás mellé kerüljenek és így a nő fülébe suttog.* Bármit megtehetsz Clara. Értesz engem? Bármit megtehetsz velem. De csak és kizárólag velem. Az első adandó alkalommal, hogy bántani mered Saria, vagy esetleg Derich bántani meri, szembe fogtok nézni Az Oroszlánnal...*Az utolsó két szót jól kiemeli, hisz jól tudja, a nő érti amit mond. Joshua oroszlánná tud változni, melynek három alakja is van. A harmadikat szokták Az Oroszlánként emlegetni, akkor pedig egy halálos fenevad, aki bárkit képes megölni, akár a démonok igazi királyát is. De tiszteletből azt ő sohasem tenné, még csak meg sem próbálná.* Most nem elég az, hogy profi mód tudsz hazudni. Sokkal többre lesz szükséged ennél. A leleményességed és furfangosságod kétszer, háromszor olyan jó kell legyen. És azt el kell ismerjem, te adtad a legnagyobb leckét az életemben. De kétszer ugyan azt nem tudod eljátszani. *Egy lassú számot kezd játszani a zenekar, ezért ha már úgy is ilyen közel állnak egymáshoz, elkapja a nő derekát és karját, hogy táncoljanak is közben. Így kevésbé vonják magukra a vendégek és családtagok figyelmét.*
|
* Ahogy a férfi elengedi a karját, automatikusan megérinti másik kezével a csuklóját, s dörzsöl rajta egyet. Josh ezzel most kissé felbosszantotta, de ez csak szeme apró villanásán látszik, a férfin kívül ezt más nem is látja. Gyorsan visszanyeri nyugalmát. Hogy is lenne izgalmas ez úgy, ha a másik azonnal behódolna? Ajkaira erre újra mosoly telepszik. *
- Sehogy sem? Azt majd meglátjuk. Tudod, mindig az bukik el legelőször, aki elhiszi a győzelmét. Egyébként meg, te már elvettél tőlem cserébe valamit, ami nekem volt fontos. Lehetnénk így kvittek is, de persze... a két dolog más nagyságrendű. *Látja, hogy a férfi magabiztos. Ez egyrészt jó, másrészt rossz. Jó azért, mert nem fél tőle annyira, amennyire kellene; és rossz azért, mert jelzi azt is: a férfi megerősödött az években, mikor nem látta. * - Bűn nélkül nincs erény, nem igaz? * Mosolyog rá a férfira kedélyesen, annak utolsó mondatára válaszolva. Félrepillant, ajkai közé illeszti álarca fogójának végét. Tekintete elidőzik Sarián és Derichen. A férfi modora kifogástalan,kellemes, és mégsem tolakodó- ezt Klára innen is egyszerűen fel tudta mérni. Újra felmérte Sariát. Mélyvörös ruhájában pont az ő kékségének ellentéte volt, s lényéből is sugárzott valami teljesen más. * - Csinos kis gyöngyszem.... * Susogta, s csak tekintetét fordította vissza, arcát nem a férfi felé *- De vajon tiszta-e?
|
*Ahogy a nő odahajol hozzá, megcsapja az ismerős illat. Egy nagyobbat dobban a szíve, de egyébiránt képes annyira tűrtőztetni magát, hogy szívverése újra visszatérjen a normálisra. Elkapja a nő karját, de nem durván vagy erősen, nem okoz vele fájdalmat. Csak figyelmezteti rá a nőt, kivel is áll szemben.* Megfeledkezel róla, hogy elárultad a királyodat. *Hangja még mindig veszettül nyugodt, de szavait már kicsit jobban megnyomja. Szemei sem szórnak szikrákat. Csak nyugodtság és határozottság árad belőlük.* Minden királynőt kivégeztek a vidéken, ki valaha megcsalta királyát. Mással hálnod bűn Clara, ezért a jogodat, hogy te légy ennek a királyságnak a királynéja, elvesztetted. *Azzal elengedi a nőt, kicsit lök is rajta, de csak éppen annyira, hogy a mozdulat mondanivalója bántó és merőben távolságtartó legyen.* Ha jogilag akarsz ellenem támadni, ám legyen. Nem félek tőled Clara. Nem rémít meg a jelenléted annak ellenére sem, hogy tudom, mire is vagy képes. Ha királyi tanács is így vélekedik, minél hamarább elválunk és jogilag, jelképesen újra elveszem Sariát. Sehogy sem nyerhetsz. *Itt egy férfiasan szexi, egészfogsoros vigyor ül ki arcára. Önteltnek tűnhetne most olyasvalakinek, ki nem ismeri, de Clara jól tudja, hogy ez nem az önteltségének a mosolya.* Látom az évek nem segítettek rajtad. Ugyan olyan romlott vagy, mint száz éve kedvesem.
|
* Kissé meglepve konstatállja, hogy aki előtte áll, az már nem teljesen az a fiatal férfi, akit annak idején ismert. Igen, persze, ott van a régi csillogás szemében, a hajában, az ajkaiban... de valami merőben új formában. Persze, mikor az embert komoly törések érik, kénytelen hirtelen felnőni... legalábbis ezt mondják, Klára nem tudta. Őt nem érte még ekkora törés, világában mindig törekedett arra, hogy ő maga ne sérüljön.
Furcsa neki a távoli, hivatalos hangnem, de ez az előbbivel ellentétben nem lepte meg. Tetszett neki, amit látott, ajkait finoman, alig láthatóan megnyalta. *
- Semmi keresnivalóm? Szórakoztató, hogy ezt mondod. * Búgja, hangjában finom kárörömmel. Szemeit nem veszi le Josh barna szemeiről. Csak jobban tüzelte, hogy a férfi tartotta magát.*- Nemesi család sarja vagy, így tudnod kellene ezt.... de így kénytelen leszek én felvilágosítani. * Haja egy tincsét az ujjai köré fonta, és tekergette körbe-körbe, miközben beszélni kezdett. * - ki tudja, hogyan történhetett; talán mert naivan úgy hitted meghaltam, valahogy elfelejtettél elválni tőlem, Josh... így az új házasságod törvénytelen, és a miénk még él. * Szemeit hirtelen szegezi vissza a férfira.* - Úgyhogy talán még is van keresnivalóm itt... s talán nem árultad el te is a démonkirályt, akinek lányát megpróbáltad megölni? * Gyors mozdulattal hajol oda Josh arcához, így annak orrát megcsaphatja a nő finom,édes parfümje. * - Valld be... * súgja közvetlenül annak fülébe * - Titokban arra vártál végig, hogy visszatérjek.
|
*Vesz egy mély levegőt és kihúzza magát. A nagy meglepődöttségben kissé vesztett férfias tartásából. Egyik kezét nadrágjának zsebébe csúsztatja, másikkal pedig előlről hajába túr. Ahelyett, hogy haja tátravetve maradna, makacsul omlik arcának két oldalára. Tekintete is valamivel határozottabb már, mint néhány perce és mikor megszólal határozott, udvarias és diplomatikus.* Sajnálattal közlöm, hogy távollétedben újranősültem. *Hangja mély, férfias, vonzó, kihívó. Sokkal szexibb mint néhány perce. Ezt az oldalát talán még nem látta a lány, hisz mikor összeházasodtak, mindketten még nagyon fiatalok voltak. Joshua azonban kinőtt minden fiatal vonást magából. Erről árulkodnak szeme körül megjelent ráncok, a borosta az arcán és a sokkal markánsabb, férfiasabb hang. Egészen lehengerlő látványt nyújt most és jól játszik rajta, ő is tud játszani, ha akar. A gond csak annyi, hogy nem tűnik játékos kedvében.* Átvette a helyedet Clara. Semmi keresnivalód nincsen itt. Amúgy sem hinném, hogy bárki szívesen fogadná a király árulóját, ebben a kastélyban. *Mondja határozottan, de direkt nem hangosan, hisz felnőtt férfi módjára kezelve a helyzetet egyáltalán nem célja, hogy megszégyenítse a nőt. Inkább esélyt ad neki a távozásra, mielőtt felfedi mindenki előtt, mennyire értéktelen is ezekben a társadalmi körökben valójában.*
|
*Látta hogy férje felé igyekszik s várta is már hogy pár szót tudjon vele váltani. Ez az ilyen bálok egyik hátulütője, a családtagok és a vendégek rögtön lecsapnak Joshra és ő tudja lehet fontos dolgokról mehet a csevej bár van hogy csak formális beszélgetéseket folytatnak de mégis illetlenség férjét félrehívnia hosszabb időre, pár perc erejéig meg minek is. Méterek választják el egymástól őket mikor egy nő "áll közéjük" s beszédbe elegyedik vele. Nem tartja sem furcsának sem gyanúsnak, természetesnek veszi az egészet. Hozzá szokott már hogy férjét körüllengik a csinos, szép és fiatal hölgyek. Nem ismeri fel a nőt és a beszélgetést sem hallja, túl messze vannak ahhoz. Nem is követi őket tekintetével hanem figyel a beszélgető úrihölgyeket és folytatja a velük való beszélgetést. Ekkor érkezik meg közéjük egy férfi. Nem ismerős neki, sem külsőre álarc ide vagy oda sem pedig a hangjáról. Ennek ellenére kedvesen fogadja a társaságát.*
- Nagyon köszönöm de ez az egy üveg pezsgő is elég volt. Nem szeretném, hogy a fejembe szálljon. *Utasítja vissza egy kedves mosollyal a pohár bort. Mindeközben az egyik fiatal még hajadon úrihölgy halkan a fülébe súgja hogy nagyon helyesnek véli a férfit de túl zavarban ahhoz hogy érdeklődjön felőle így Sariát kérte segítse ki. Észrevétlenül szeme sarkából pillant csak a fiatal úrihölgyre majd az idegen férfire pillant ismét.*
- Ha nem vagyok túl tolakodó az úrban kit tisztelhetünk? Az álarc igen jól elrejti személyét, a hölgyekkel nem tudjuk eldönteni ismerjük vagy sem.
|
*Josh pillantását rögtön kiszúrtam, és tekintetem a vörös ruhás, női alakra szegeztem. Elmosolyodtam. Azonnal tudtam az ismételten kitűzött úticélt. Körbecsókoltam még háromszor az urdvarhölgyek körét, majd továbbléptem. Pillantásaim le sem vettem Saria-ról. Jól felmértem. Gömbölyded puha dekoltázsa, gyönyörű, formájához idomuló ruhája volt... A haja lágyan omlott derekára, és kecsesen emelte magasba azt a borospoharat. Csodálatos látvány tárult elém ismét... és éreztem, hogy ily vonzó teremtményhez még jobb lesz közeledni.. talán még egy gyönge vonzalom is kialakulhat feléje... Elindultam, majd megálltam a kis kör előtt ismét, de mostmár egy tálcányi borospohárral a kezemben. Szemeimbe a "tetszés" jeleit megvillogtattam, úgy fordultam Josh új feleségéhez.*
- A tüneményes hölgynek esetleg egy pohárkával?.. *Szabad kezemet lengén felé emeltem,mint aki bemutatkozáshoz kívánkozik. Közben a szemkontaktust próbáltam fenntartani, ajkaimról levakarhatatlan csibészi vigyorral együtt*
|
* Melegség árad szét a lelkében. Attól félt, hogy a férfi meg sem rezdül, magabiztossága szilárd marad. De tessék, tudott neki akkora sokkot okozni, hogy meginogjon. Josh egy pillanatra Saria felé kapja tekintetét- ösztönös, óvó mozdulat ez, de Klára elkapja ezt a tekintetet, s felismeri a nőben a képeken látott, új menyecskét. Szemeit visszafordítja a férfire. Ajkaival formázza csak: \\\" Ő az új babád? \\\" , nem mondja ki, de könnyen leolvasható. Ő is Derichre pillant most, talán megerősítésképpen, hogy nincs egyedül. Magában mosolyog, ahogy látja, milyen könnyedén mozog ebben a közegben a férfi, mintha idetartozna. *
- Valami baj van? * Kérdezi, aggodalommal hangjában* - Hisz látod, békével jöttem. * leemeli arca elől a galambot formázó álarcot. Amit mond persze, mérhetetlen hazugság, de ezt olyan hátborzongató természetességgel mondja végig, hogy majdnem maga is elhiszi. Az álarc alól feltűnik először középbarna arcbőre, majd kék szemei, ívelt szemöldöke. Arcába egy tincse sem hullik. Így, hogy felfedte magát, egyre többen pillantgatnak feléjük. Van, aki még mutogat is rájuk. Egyesek arca - mint Josh egyik távolabbi unokatestvéréé- elfehéredik a dühtől. Ez a pár alak ott volt a régi tragédiánál. Persze akkor nem verték nagy dobra az eseményt - milyen is lett volna kinyilatkoztatni mindenki előtt, hogy az uralkodó fiát megcsalta felesége, s a férfi megölte a nőt - aki a Démonkirály fogadott lánya volt. Azóta meg főleg feledésbe merült a történet. De egyesek nem felejtenek.
Klára közelebb lépett a férfihez. Emlékezetébe akarta vésni ezt a pillanatot - a ritka zavart és pillanatnyi kétségbeesést Josh arcán. Szabad tenyerét a férfi mellkasához illesztette, oda, ahol nem fedte az ing. Érezte, ahogy bőre felforrósodik keze alatt, és ereiben száguld a vér. *
- Nem örülsz talán, hogy feleséged visszatért?
* Mosolygott rá, s ezt már közel sem suttogva mondta el: fennhangon. Így aki eddig nem figyelt, érezheti a közeledő, lappangó vészt. * - Mondd, hiányoztam? *Mosolyog negédesen. Tekintete erőt és önbizalmat sugároz a férfi felé, aki már tudhatja, mit is jelent mindez:hogy sosem váltak el hivatalosan, de még a birodalomból sem űzték el Klárát; hisz mindenki úgy hitte, halott...*
|
*Feleségétől egy tíz méterre lehet, amikor egy csinosan felöltözött, kreol bőrű szépség megállítja. Legalábbis úgy tűnik a férfinek, akar tőle valamit, hisz megállt előte, jóformán az útját álta. Az arc a nagy maszk miatt először még csak nem is ismerős neki, de hang. Azonnal feltöri benne az eltemetett, fájó emlékeket. Mély hangja szinte hitetlenségből sóhajtja a következő szót.* Claire...? *Hangja már közel sem oly határozott, mint azelőtt a pódiumon volt. Még sem rettegés árad a hangjából, hanem valami egészen más. Zavartság. Először is nem akar hinni a szemének. Hisz ez lehetetlen, nem? Saját maga vágott egy tátongó lyukat a nő hátába kardjával, hogy a halál biztos legyen. Mi más lenne a bűne annak, ki megcsalja a királyt? Azonnali halál, ez már a Henrikek idején is mindig így volt. A világ megszűnik létezni körülötte a felismerésben. Hogyan lehet életben? És mit akart, miért jött ide vissza? Ezer és ezer kérdés cikázik a férfi fejében. Tisztában van vele, hogy az előtte álló nő az egyik legveszélyesebb, akivel valaha találkozott. Aggódás és féltés kapja el Saria iránt. Hisz ezek szerint a Sariával kötött házassága törvénytelen volna? Vesz egy mély levegőt és próbálja zavartságát palástolni komoly tekintetével. Ugyanis belül majd megroppan a hirtelen felismerés alatt, azonban kívülről ebből semmi sem látszik.*
|
*Ez a nap nem egy szokásos hétköznap. Ma van a várva várt bál napja. Saria nagyon kedveli ezeket a bálokat, hisz ilyenkor teljesen megtelik élettel a hatalmas kastély. Egész nap segédkezett és készülődött a cselédekkel együtt őket írányítgatva "dolgozott". Ez mindig is az ő feladat és kötelességének is tartja mint háziasszony hogy a lehető legtökéletesebb legyen minden, mikorra a vendégek megérkeznek.
El is telt hamar a nap és már azon kapta magát hogy minden kész és a vendégek többsége már mind megérkeztek. Ő már a kezdetektől fogva a bálteremben volt, mély vörös hosszú földig érő mély dekoltázsú könnyed estélyit viselve kedvesen üldövölzt mindenkit akit csak tudott. Mikor férje hangját meghallotta rögtön felé emelte tekintetét a hallgatta a vendégeknek szóló köszöntőt. A köszöntő végeztével poharát emelte férje tiszteletére, amit a többi vendég is megismételt utánna, majd beszélgetésbe elegyedett pár nemesi család úrihölgyével.*
|
*Klára hangjának selyme elvarázsolta egész testem. Egy pillanatra sem éreztem, hogy szavai kételyt ébresztettek volna bennem, így kihúztam magam. És igen. Tudtam, hogy pillanatnyilag Joshon kívül én vagyok az egyetlen férfi a teremben, akire a csíntalan női tekintetek ráleltek. Ezt ki is használva, pár csinos, ámde szemtelenül fiatalka leány pillantására, kézcsók hintésével válaszoltam, s szememben apró játékossággal, arcukra pírt, s mosolyt csaltam. Meg kell hagyni, élveztem a helyzetet. Puha ajkaimnak a hamvas, beparfümözött bőr maga volt a mámor. Noha tudtam, hogy elsődleges célom nem az udvarhölgyek ágyamba csalása volt.. De azért egy kis jutalék gondolata mégiscsak feldobott. Mély, határozott férfihang következett, majd csend, kacarászás, és újra báli hangulat. Társam biccentése egyértelmű jel volt. Fél szemmel figyeltem ahogy a férfihez lépdel, azokkal a már magában is bájt rejtő léptekkel.. Apró dobbanások jelezték a mellkasomban féltékenységem haragját, de ezt kénytelen voltam elnyomni.. A lány gyönyörűsége azonban minduntalan jelezte számomra rajongásom mérhetetlenségét. Gyorsan lépnem kellett. Bakancsom lágyan kopogott az alattam elterülő padlózaton. Egy női csoport mellé léptem, hátha megtalálom az új feleséget. Csöndben, udvariasan felhívtam magamra a figyelmet, majd öblös hangon a csicsergő nőkhöz szóltam.*
- Esetleg szabad hoznom a hölgyeknek valami italt? Vagy talán egyikőjüknek lenne kedve egy tánchoz?
|
* Ez a mély hang. Igen. Ez lesz az.
A többiekkel ellentétben ő nem néz azonnal oda. Felhajtja a bort, teljes egészében, mely csak még vörösebbre festi ajkait. Nyelve hegyével simítja végig őket, s felnéz a férfira. Hangja bezengi a termet. Klára pedig nem veszi le róla a szemét. Nézi a csillogó, mogyorószín szemeket, a félhosszúra vágott hajat, amit nem is olyan rég még tapinthatott. Milyen vidám a drága... Klára érezte, ahogy arcán a bortól és az élménytől mosoly kúszik fel arcára.
Ahogy nézte a széles vállakat, a szikár testet, megpróbálta felidézni a férfit meztelenül... és legnagyobb meglepetésére, nem tudta. Képtelen volt felidézni a képet. Nagyon, nagyon bosszantottta. Hát ezt hamar orvosolni kell.
Mosolya vigyorba húzódott, ahogy egy ördögi kis gondolat a fejébe fészkelte magát.
Amíg Klárában ez lejátszódott, Josh a tömeg felé indult. Mégis könnyen látni lehetett, hisz ő az egyetlen álarctalan. A nő pedig nem habozott. Egy pillanatra még Derich felé biccentett - ismerték már annyira egymást, hogy bátyja tudja, ez azt jelenti, a terv elindult - s Klára a vendégeket finoman kerülgetve percek alatt Josh elé toppant, pontosan szemben vele. Közöttük volt egy kis űr - Josh elé senki nem furakodott vele, így farkasszemet nézhettek. *
- Joshua Gilligan.... hát újra itt találkozunk. * Suttogta Klára mosolygó ajkai közül, így ha a férfi nem ismerte volna fel, a nő eltéveszthetetlen, édes hangja már biztosan meggyőzi. Legelőször is itt találkoztak, amikor őt idehozatták.
Klára azt akarta, előbb tudatosuljon a férfiben, kivel áll szemben. S csak azután következik a tömegek előtti nagyjelenet. Most kivárja a férfi reakcióját. *
|
*Egy kisebb körben áll éppen a bálterem közepén, kezében egy pohár pezsgővel, de jólnevelt férfihoz méltóan tudja, nem illendő még innia belőle, hiszen a bált még meg sem nyitotta. Apjával és annak kortársaival alkotják a kört és a politikai viszonyokat vitatják a birodalmak között. Egyáltalán nincs feszélyezve. Jóízűen nevet, viccelődnek. A bál egyáltalán nem arról szól, legalábbis ez nem, hogy mindenki a legjobb formáját hozza. Közel sem annyira formális, mint a karácsonyi vagy a szülinapi báljaik szoktak lenni, csak egy összejövetel, hogy a társasági életét mindenki szinten tudja tartani. Joshua nadrágot visel hozzá illő zakóval, alatta sötétkék inggel, ám nincs rajta nyakkedő, a zakó sincs begombolva és az ing is csak hanyagul, mellkasa közepéig. Feleségéről éppen nem tudja, merre járhat, de biztosan a női társaságban kell majd őt keresnie. Borotválkozni is lusta volt, bár amúgy sem erőssége. Egy udvarhölgy szökell a férfiak köréhez bátortalanul és elnézést kér, mire mindegyik magas férfialak arrafordítja tekintetét.* Mr. Gillian, a vendégek mind ittvannak. Kérem nyissa meg a bált. *Josh gyorsan iszik egy korty pezsgőt, mire a férfiak körülötte felnevetnek. Ő a legfiatalabb, lámpaláza ezért valahol érthető. A terem végébe sétál, ahol a pódiumra lép és pezsgőpoharát a magasba emeli.* Vendégeim! *Hangzik a hangos és magabiztos kiálltás, melyre mindenki elhallgat.* Köszöntök mindenkit! *Josh mély, férfias hangja bejárja az egész termet. Nem csak ajkai, szemei is mosolyognak a jókedvtől.* Nem kívánkozom hosszú beszédet mondani, amúgy sem akarnám elvenni bárki idejét a szórakozástól! *A meghívottak felkacagnak, Josh pedig int egyet poharával a nép felé.* Érezzék hát jól magukat. *Azzal le is lép a pódiumról és még a taps közben elindul a tömegen keresztül felesége felé, kit a pódiumról pillantott meg. Mindenki állarcot visel, kivéve Josht.*
|
( Lábjegyzet: a Gréta mint ideiglenes név volt, a Klára lesz a mostani,végleges:) )
*Végre beértek a kastélyterembe. Végbement pár változás, mióta ő nem járt itt - például lekerültek a falakról a portrék, melyeken ő is szerepelt, a fehér liliomok helyett most rózsákkal volt telve az egész terem. Rengetegen voltak. Nehéz kelmék, hosszú hajzuhatagok suhogtak.
Ő maga kecsesen, szinte súlytalanul lépett. Mélykék csipkeestélyit viselt, s kesztyűje is ugyanilyen volt. Viszont álarca egy hófehér galambot formázott, aki szárnyait tárva adja ki a maszkot, igazi tollakkal díszített, egyedi darab. Egy lépéssel közelebb húzódott Derichhez, hogy odasúghassa a magas férfinak *
- Bárki legyen is a nő, esélye sincs. Az egész teremben nincs olyan, aki elbűvölőbb lenne nálad, Rich... * Féloldalasan mosolygott. Amit mondott, igaz is volt - ahogy az is, hogy Josh-t még nem látta. Az adrenalin elöntötte testét. Olyan élményekben lesz most részük, mint még soha, ezt tudta, és minden érzékszerve kiélezve várta, hogy megpillantsa őt, a régi, elhagyott és elhagyó szerelmet. Eközben észrevette, hogy néhányan összesúgnak mögötte, vagy megrökönyödve bámulják - elenyésző része volt ez a tömegnek, csupán pár ember. Hisz Klára hiába viselt álarcot. Mozdulatai jellegzetessége, vörös ajkai elárulták, s ő épp így szerette volna. Hogy rejtve is érkezzék, meg nem is. Ennél jobb belépőt nem is remélt.
Csupán próbaként, szóba elegyedett egy fiúval,aki történetesen egy közeli birodalom ifjú örököse volt, odaadással hallgatta a nő szavait- persze, neki fogalma sem volt,ki ő, hiszen olyan fiatalka... Klárának nevetni támadt kedve, ahogy a gyerek naivan bólogatott a sekélyes mondatokon. Gyorsan meg is unta. Mikor jön már el a pillanat? Hát örökké kell várnia? Szeme dühösen villant egyet. Bár tudott türelmes lenni, ez nem az az idő volt. Egy pincér tálcáján vörösbort kínált neki, s ő habozás nélkül elfogadta. Ajkaihoz hajtotta a vérvörös italt. *
|
*Lágyan olvadtunk bele a csillogó báli díszbe öltözött tömegbe. Arcunkat álarc fedte, ahogy mindenki másét, s így szinte kivehetetlenné vált arcunk formáját senki nem ismerhette a többi lény között. Friss parfümök illata kavargott.. Mennyei, üdítő illatok orrom számára. Nők illata. Hallgatva lépdeltem Gréta után. Ő vezetett engem, befelé. Kabátom mint palást igyekezve lobogott mögöttem, néha-néha utólérve testem. Szívem izgalommal telve zakatolt, várva az éjszaka történéseire*
|
* A lovaskocsi észveszejtő iramban hasított az éjszakában. A kívül gondosan faragott diófa, belül bordó bársonybélésű fogat mérhetetlen luxusról és gazdagságról mesélt. A mívelt ablakon beáramló éji szellő finoman cirógatta a benn ülő két alak arcát.
A menetiránynak háttal ülő, kreolbőrű lány a fogathajtóval csevegett. Útitársa egyelőre csendbe burkolózott. Vihar előtti csendbe.
Ahogy a lovak vágtattak, egyszerre az út kiszélesedett, rózsabokrok és tűlevelű fenyők szegélyezték. A lány intett a hajtónak : friss levegőt szívnának. Megálltak hát, s az utasok kecsesen leszálltak.
- Mondja csak, hölgyem... * Kezdte a fogathajtó, de amint hátrapillantott, utasait keresve, szeme döbbenten kerekedett el. A két alak eltűnt. De nem csak ők; az egész, az előbb még előttük álló, széles út. Csak sötét fenyőfák tömör tömbje állt a megrökönyödött férfi előtt.
Káromkodott egyet, majd visszaszállt a fogatra. Dühösen csapott a lovak közé, s még az üléseken maradt, megfeketedett két rózsát sem vette észre. *
|
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés